Eliza háza

Wass Albert utolsó nagyregénye 1982-ből, melyet angolul írt. A különleges amerikai történet a világ különböző tájáról Amerikába érkező bevándorlók kezdeti nehézségeiről, gazdasági és szellemi kibontakozásukról szól: hogyan jutnak egyes családok a semmiből egyről-kettőre pusztán kezük munkájával és józan eszükkel. Eliza Erdély nemeslelkű, dolgos asszonyaira emlékeztet, csakhogy az amerikai életkörülmények más és más próbák elé állítják őt és családját… A könyv Ohio állam 18. századbeli úttörőinek éppúgy állít emléket, amint azt az író maga is bevallja, ez a regény történelmi jellege ellenére, vagy talán éppen azért, a máról és a ma emberének szól. Ugyanakkor Bellaire város emlékkönyve, azé a településé, ahova Wass Albert és családja kerül először Amerika földjén. Jacob és Eliza az elsők, a vadnyugat első telepesei, az ő küzdelmüket, életüket mutatja be a könyv. Jacob tizennyolc éves, egyszerű szénbányász fiú, aki önálló útra lép. Ezt családja, különösen zsarnok anyja nem nézi jó szemmel, mindez további konfliktusokhoz is vezet. Olvasni sem tud, ám van két ügyes, dolgos keze és tervei, kitartása és hite, hogy többre vigye az életben. Eliza szintén egyszerű lány, anyja neveli, akivel egy fogadóban dolgozik. Jacob ötleteivel, erejével, jó munkabírásával egyre több mindent ér el, egyre nagyobb hatalom veszi körül őket önálló életükben. A regény letisztult nyelvezetével, természet- és emberszeretetével mutatja be az Ohió-parti kisváros kialakulását, az észak-déli háborún át, (minden részrehajlás nélkül) a 19. század Amerikájának folyamatos fejlődését. Mellékszereplők közt angolokat, skótokat, németeket találunk akik ezen a tájon keresik a boldogulásukat. A történetben kalandorok, prémvadászok is feltűnnek a menekülő néger rabszolgák mellett. A szereplők valamiféle tisztább, romlatlanabb élet reményében költöznek ebbe az új, maguk teremtette világba. A regény jó példája annak, hogyan csináltak egykor az emberek a semmiből valamit. Megművelve a földeket, bányát építve, pus